kiruccanás

Túl sok adatot és miegymást tudtam meg az elmúlt 2-3 napban. Felgyülemlett bennem az adrenalin, a düh, a fájdalom, nagyon... Az alvás sem megy már, két óránként felkelek éjszaka, görcsben van a gyomrom, és közben igyekszem az életem helyre rakni.

Ám ma hazaérve az iskolából megittam vagy fél liter kávét, bepörögtem, felöltöztem, bicajra pattantam és mentem. Bánátországba, Padé felé, Csóka felé... majd letanyáztam egy legelőn. Kikapcsoltam a gondolataim, és csak úgy heverésztem a fűben, az eget néztem, és figyeltem a csodálatos környezetet. Minden lelassult körülöttem, éreztem ahogy a szél kifújja a gondolataim, ahogyan megtisztítja az agyam a sok hülyeségtől.

Kikapcsolódtam, megettem egy almát, aztán megindultam hazafelé, lassan, a tájat fürkészve.

Egész nap jól érzem magam, viszont ez a kiruccanás megkoronázta a napom. A természet lágy ölére bízva magam, hallgatva a környezetem zaját... Most erre volt legnagyobb szükségem, úgy érzem.
Nem mondhatom el senkinek, így a pusztaságba énekeltem bánatom, aztán bekanyarodtam a padéi temetőbe. Elidőztem, nézelődtem, begyűjtöttem 1-2 sírverset. Aztán tényleg tovább álltam. Nyílirányban megindultam hazafelé, tiszta lélekkel és és kiegyensúlyozott, boldog hangulattal :)

Késztetés csillapítás

A teljes zűrzavar legmélyebb bugyraiból próbálok kimászni. A múlthéten beestem egy bazi nagy és mély gödörbe, és evickélek kifelé. És úgy érzem ahhoz képest elég szuperül vagyok. Szóval ma lennénk együtt 5 hónapja... csak hogy nem megy minden úgy ahogy az ember elgondolja...
Azt amit január óta építgetek magamban, egy hét alatt teljesen lerombolta az én drágám. Jó dolog a szerelem. Mikor a régi szerelem egy perc alatt visszatér, és aztán a fenébe sem megy, akkor lelőnek, hogy mégsem minden olyan boldog s rózsaszín, mint ahogy azt gondolná az ember.
Szóval szingli vagyok... újra.

A baj valahol ott kezdődik, hogy bármire ránézek, Ő jut eszembe... aztán az emlékek, amit csináltunk, amit mondtunk... fájdalmas, de majd elmúlik. Igazából az egész helyzetet kell tisztáznom magamban, aztán Vele is, és tovább lépni.
Nővérem ajánlásával elkezdtem olvasni Csernustól A nő című könyvet... Segíteni a hiányban és a szomorúságban, nem fog, de segít talpra állni.
Változtatni szeretnék az életemen, gyökeresen. Első lépésként a lelkem helyzetét kell helyre rakni, aztán az önbizalmam és az önbecsülésem... Lassan kockánként újra fel kell építenem a váram úgy, hogy a hiányzó téglákat is helyre rakjam. Mert én nem egy görcs szeretnék lenni, hanem egy erős tényleges életet élő nő. Majd egyszer nő :)
Helyre rakni mindent magamban, és rajtam. Helyre hozni az újra agyonkapart s sebes arcom, és elérni a kívánt alakot.
Hiszek a vonzás törvényében, s hiszem hogy ha kilépek a görcs életének színvonalából és életviteléből és képes leszek normális, boldog életet élni akkor megtalálom azt akit keresek Mert minden zsák megtalálja a foltját :)

All my life, I've been waiting for someone like you...

Leépítés

Tinával, és Pistával, valahol Szegeden. :) ♥

Kórházi gyakorlat 

Tánc közben... :3

Fenszerülős kép :D

Bulgária ♥

batyu tábor ^^ ♥

most már papíron is magyar vagyok :)))))

Új barátság kezdete- Flóra :) ♥

Lassan két éve járunk :D Anita ♥

Imáááádott Tsajaim, és a kedvenc képem rólunk ^^ ♥

Motoros találkozós, kifáradt koncert hallgatós, hajnali kép... :D

Nővéreimmel, valamikor nagyon régen. ♥

Egyenlőre drasztikus leépítés, aztán lehet hogy blogtörlés is lesz, de azt még nem tudom.

 Az életem egy olyan szakasza volt megírva a blogban, amire nem azt mondom, hogy rossz, csak már nem aktuális... és lejárt. És így hogy annak vége lett, már a blogolás is teljesen eltávolodott tőlem... már nincs 100 meg még 100 ötletem hogy hogyan lehetne valami érdekeset is írni, és nem csak az unalmas kis életem lapos sztoriját egy újabb rébuszban, hogy aztán még az érthető rész is érthetetlen és zagyva legyen... hanem valami olyan dolog, ami én. Mondjuk akartam egy toll tesztet csinálni... na, de hát lustaság fél egészség... meg hát a hülyeségemet így is sokan eszik, lehet hogy nem is lett volna olyan jó. Az ilyen terveket szokásom inkább meghagyni magamnak. :)

Szóval, ez nem jelent semmit. Lehet hogy egyszer újra kezdem a blogot, egy teljesen más életben... teljesen más érzésekkel.
A jelenlegi állapotomról csak annyit, hogy: Egy eszméletlen jó nyár van a hátam mögött, rengeteg nevetéssel, élménnyel, tapasztalattal, érzésekkel, barátokkal, utazásokkal... elkezdtem a középiskola harmadik osztályát, ami eddig csodás. Bár egy kicsit össze-vissza járunk suliba, de az sose gond. :D A régi érzéseimet visszakapván estem szerelembe, teljesen váratlanul... és boldog vagyok. Hiányoznak a tsajaim, úgy hogy a nagyon közlejövőben szeretnék velük találkozni! A lábam már szépül, tényleg már nem olyan foltos, gyógyulnak a hegek. Edzek, mert elkél, hiányzik az hogy végre olyanokkal táncoljak akik köbö olyan idősek mint én, és táncilag is ott vannak, mint én.... és hogy legyen velük próbám, és hogy rendszeresen... na, ez már csak egy álom... :) Na, de mindegy... ennyit rólam. :)

Hát akkor, további szép mindent! Lehet hogy egyszer csak úgy, felbukkanok a semmiből... aztán leszek, és megint csak úgy lelépek, szó nélkül, váratlanul... egy nagy ürességet hagyva magam után. 

Dió. Örökké. ♥

Pici életem mozzanatai, képekben, röviden... köszönöm ♥