Ain't no sunshine!

Néha a sors szele olyan emberrel fúj össze, akire nem is gondolnál, talán soha. :)
És akkor váratlan, és megváltozik, és jó, és boldog, és bezsongott, és smst, és beszélgetés, egésznap, még ha kilóméterek is választanak el titeket.
Édes gondolatok, igaz nevetések, ismerkedés, az új és mégis ismerős érzés. Amikor újraismered azt akit már egyszer megismertél.

Talán a szombat estém nem úgy sült el ahogy szerettem, talán nem volt minden tökéletes... talán. :)
Nekem még is az volt! A barátnőimmel voltam, jó hangulatban, és aztán még valami, vagy inkább valaki. :)
És hogy most mi lesz vagy hogy mi van? Azt nem tudom, de érzem hogy jó, és hogy ettől már csak jobb lehet... Ő azt hiszem a felvidéki Gresa Dave vajdasági kiadása :) Fántászticsno ^^

Szóval a terv az bejött, és miegyébb :) Hiszek a vonzás törvényében, hiszem hogy ez az egész nem véletlen történt, és hogy újra szerelmetes leszek. :)

Csináld!

Najó, elég volt az önsanyargató életmódból. Már nem csak a barátaimnak van elege belőlem, hanem lassan magamnak. Elegem van a gyötrő gondolatokból. Úgy hogy, kész tervvel álltam elő. :)
Az első nagy motiváció az volt, hogy drága barátném pénteken elégette a múltammal és nyarammal kapcsolatos papír emlékeket. Azért igazán jó volt nézni hogy elég és porrá válik az egész. :)

Ha tehetném egyszerűen megkérnék valakit, hogy menjen el a Sötét Zsaruk film rendezőjéhez, és ezt a kis világítós kütyüt neutralizálót kérje kölcsön, hogy a legegyszerűbben fejejtsek :D
De, mivel ez eléggé lehetetlen, mást kell csinálnom. :)
Az ismerkedj, barátkozz, legyél mással, bulizz, foglald el magad dolog eddig nem nagyon jött be... pedig lassan már élni nincs időm úgy be vagyok táblázva és a többi. :D
Új telefon, új dolgok, új élet! :) Na, a mottóm most már ez lesz, tekintve arra, hogy édesanyám megörvendeztetett csütörtök délután :) Érdekes, hogy amúgy még soha nem szenvedtem ilyen sok ideig egy kapcsolat után, és soha nem léptem tovább ennyire nehezen.
És hogy még is mi a tervem? Az hogy nem sodródom tovább az árral, és nem hagyom hogy valami legyen, hanem döntök a sorsomról! Az első fontos dolog, hogy kiteszem a lábatlankodó személyt az életemből, és nem ismkerkedünk másikkal. Elegem van a férfiakból, kisfiúkból, legényekből... minden hím egyedből, ami a világunkban kétlábon jár, és embernek vallja magát. Blekk.
A maradék kézzel fogható emléket is megsemmisítem, nem elrakom, megsemmisítem! És felhagyok minden olyan tevékenységgel ami hozzá köt, rá emlékeztet vagy akármi. Aztán átkot teszek rá.... Szóval teljes megújulás. Kilók mennek lefelé, arcom tisztul, mosolygok, táncolok, élek, szinglin, BOLDOGAN! :D

Cica, cica, cica miért mész át az úton, hiszen piros van? 

Bárcsak

Minden a feje tetején áll. El vagyok veszve. Hogy még is hol? Nem, nem az egyenes utcán vesztem el. A Gondolataim közt, a lelkemben, az életemben, az érzelmekben.
Kapcsolat. Kapcsolat?! Nem, az én oldalamról... nem. Van, de ha nem lenne az se lenne baj. Üresség, belül még mindig bazi nagy üresség, és nem akarok játszani senkivel. Nem oké.
Dolgok amik nem múlnak, pedig az idő telik, és én még mindig valahol júlisban vagyok, 2013 júliusában.
Hiába vesznek körül emberek, magányosnak érzem magam. Hiába az egész hócihő, hiába nincs egy szabad pillanatom sem, mert annyi a dolog körülöttem, úgy érzem hogy hülyeség az amit csinálok, vagy hogy egyáltalán vagyok.

Csak úgy lebegek az űrben, a nagy semmi közepén, lelkileg. Aztán van hogy ezt néha kimutatnám fizikailag is, és bezárkóznék a szobámba, egy palack vizzel, egy halom jó könyvvel, és zenével, és csak úgy lennék. Napokig. Kikapcsolnák körülöttem mindent amiről a külvilág elérhetne. Csak úgy lennék, csak úgy a szobámba.
Azt hiszem véget vetek annak a valaminek, ami most van. Nekem érzelmek nélkül nem játék. Várok még egy picit, de egy hónapon belül megteszem az omniózus lépést... mert azt hiszem ennek így értelme nincs. És már nem élvezem az árral sodródást, nem élvezem, hogy engem szeretnek, én meg még csak annyit se tudok megtenni, hogy ne júliusban járjak, mezítláb, kézenfogva a Tisza-parton.
Mondanám hogy gyorsan változtatnom kell a gondolkozásomon, de nem tudok. Változtatnom kéne magamon, az egész lényemen.
Majd csak lesz már valahogy... valahogy, ami talán nekem is jó. Valahogy, valami. Valami ami jó, valami ami nem fáj amitől megnyugszom, ami átkarol, és szeret, és törődik velem. Valami...

Játsz velem!

Alig vártam hogy vége legyen a 2013-as évnek. Amilyen jól indult az év, olyan szörnyűvé vált a vége. Egy rossz rémálom, még a rosszból is rosszabbik változat. De haladjunk sorban, hogy hogy is volt...

2013 első nagy döntése egy szakítás volt az életemben, hogy egy több mint egy éves kapcsolatból kilépjek, mert nekem már nem jó. Persze aztán meg lett a lelki megkönnyebbülés... az arcom, a lábam tisztult a sebektől, boldogabb lettem.
Az életemben meghatározó szerepet kapnak a kapcsolatok, legyen ez baráti, szerelmi, vagy tanítói. Bármi, ami kapcsolat, két ember közt. Szó, érintés, szem kontaktus...
Január koncertes bulikkal kezdődött, a szabadság édes ízének megkóstolása után élveztem azt hogy udvarolnak, s nem kell elküldenem csak azt, aki tényleg nagyon unszimpatikus.
Aztán ismerkedtem, és ismerkedtem.... majd felbukkant az életembe egy újabb kapcsolat. Ami elég kacifántosra sikeredett, és zagyvaságra. Nem bánok meg semmit sem az életemből, de azt hiszem ez az időszak az életemből enyhe időpocsékolás. Bár az arcom teljesen kitisztult, a lelkem pozitívumként élte meg az érzést, hogy törődnek vele, s nem tiporják a föld alá.
A suli ment, bár az első félévhez képest rontottam. Meg hát közben tanítottam, készítettem fel a gyerkőcöket versenyre, táncoltunk, énekeltünk, minden ami csidi-csudi jó.
Haladunk az idővel, sok jó után rossznak kell következzen hát így is lett, kisebb összetörés után szingliskedtem vagy egy hónapot.... időközben betöltöttem a 17-et, soksok szülcsinapcsin voltam, ismerkedtem és buliztam és éltem és haltam. Meg volt az első nagyon lerészegedős éjszakám.
Jön a május, na meg az elseje, már egy hónapja bombabiztosan tudom hogy hová megyek. És mikor eljött az idő, akkor fordult velem kettőt a világ. Mert mángolás, mert budzsák, mert csók, mert ölelés... mert megkezdődött valami olyen amire vágytam. Érzelmek, értelmek... Így lettem Lobogó Csöcs (mint indián nevű lény), ő meg Vágott Láb.
A suli időközben befejeződött, és tényleg rontottam első félévhez képest, de még így sem volt vészes. És jött a nyár, és én boldog, és szerelmes. Nagyon. Minden őrültség kezdete, társaság, éjszakák, ivászatok, séták, Tisza, filmek és tábor, és Kiten. Koncertek, motros találkozó, és szerelmes esték. Mámorban úszó rózsaszín világ. Észre sem vettem és már augusztus. Új barátok, régiek, szerelem, boldogság, élmények. A bőröm teljesen letisztult, nincs seb, és már heg is csak néhol. Teljes lelki béke.
A nyár elmúlt és jött a suli, szeptember és október, oktatás, tanulás, dolgozatok, ellenőrzők, felelések. Együtt tanulások, mindenapi találkozások, éjszakai bicajozgatások, mosoly, érzelmek. Az sulis évet jól kezdtem, csupa ötösök, max egy-két négyes. És cicám, Maszat! (♥)
Csoda szeptember után október jött és modellező verseny. Ügyesen csináltam egy csomó ejtőernyőt, és ügyesen nyertek vele versenyt. És szétfagytunk a kocsiban, éjszaka, átfagyva, Belgrád környékén egy pusztán. Repülők mindenhol és új barát. Átbeszélgetett bíróskodás, és csodás élmények. Szerelmes, még mindig. És október 23. még mindig tökéletes minden. A suli, a barátok, a bulik, minden.... Aztán 25 és 26 is születésnap.... még mindig semmi furcsaság. Aztán egy hét kínszenvedés és összetörve, darabokra, szörnyen. Sírtam, sokat. Fájt hogy nem tudom mért nem keres, hogy mért nem reagál, hogy egy hete mér nem találkozunk... Ráadásul egy közeli ismerősöm eltávozott az élők sorából, nagy trauma, rossz kedv, és akkor jött a fodrászom... és így lett rövid haj. Aztán november, és elseje és halottak napja, még mindig minden érthetetlen, nővéreim, vigasztaló ölelések, szétkapart arc, rengeteg seb. Romokban az amit január óta építgettem. Aztán harmadika és szakítás, nem sírtam, akkor és azóta sem. Nem volt miért, és nem volt mit. Dehidratálódtak a könnycsatornáim.
Aztán Segesvár, ismerkedés, új barátok, utazás, jó kedv, udvarlók, élvezem. A suli is jó, bár romlok. Tanítok, Kikindán is, és megkezdődik a nyüzsis életem. Minden szabad pillanatom be van osztva. Műsorok, tanítás, utazás, tanulás, bulizás.
November 30. Panorámás Katapult DJ-s nallányos éjszaka. Valami elkezdődött, valami, valakik közt.
Én meg érzem az ürességet, hogy nem tudom magam elkötelezni, hogy jó, hogy van, de nem kell több. Csak szingli. Belé meg egyre jobban szeretnek... pedig nem ilyen, alapjáraton nagy gigoló. Nem tudok mit tenni. sodródok az árral. De új barátok, új ismerősök, új élmények, még több szülinap. Elegem van már a szülinapokból. Túl sok teendő, semmi Karácsony kedv, semmi ünnep kedv, csak azt akarom hogy vége legyen már a 2013-as évnek, de gyorsan. És most itt vagyok. 2014. Fantasztikus Újévezés, bár nem volt az sem zökkenő mentes, de fantasztikus volt. Sok tánc, sok új barát, sok mosoly, néha, egy csók, egy ölelés. És sodródok az árral.

Összesítés ként, az év nem volt olyan nagyon rossz, de ha a lelkem jelenlegi állapotát nézem, akkor ... de szar volt. Hát Majd lesz valahogy, a 2014 tuti jobb lesz, ha nem, akkor meg majd lesz valahogy, mert mindig van valami. :)

"Mond, játszanád velem, ha kérném..."