Évzáró

Nagyon rég írtam. Vagy időm nem volt rá, vagy kedvem, vagy a boldogság mámorában úszkáltam, vagy csak magányra vágytam.
Az idei év egy igazán színes, érzelemdús év volt, és azt hiszem hogy nem is tudom hogy mi az amit megosztanék veletek. Lehet hogy úgy emlékeznék legjobban a dolgokra, hogy ha lebontanám hónapokra az egész évet, és akkor még átláthatóbb is lenne :)

Január

Az év azzal kezdődött, hogy a családommal mentünk Erdélybe, Piricskére sielni, vagy csak próbálkozni sieléssel. Ugyan is egy olyan időpontot fogtunk ki, hogy pont nem volt túl sok hó. Annak ellenére jól éreztem magam, több család ment és ismerősökhöz mentünk :)
Lelkiekben január volt a rehabilitáció időszaka, mert az a bizonyos november 3, elég jól megviselt. Így utólag, nagyon örülök hogy megtörtént, rengeteget tanultam az esetből, és nagyon sokat fejlődtem.
Aztán volt egy télitáborunk az egyesületben, és ezzel megkezdődött a munka időszaka is, rengeteg próba volt, Kikindán, Törökkanizsán, és nálunk is. Megkezdődtek a kórus próbák, műsorokra való készülés, és minden egyébb. :)

A hónap végén újra ismertem egy ismerőst, és megváltozott a lelki világom is :)

Sétáltunk Piricskén

Február

Nem sok mindenre emlékszem hogy mi történt februárban, csak egy dátumra, és az ahhoz tartozó napra :)
2014.február 4. (Kedd) - sajnálatos módon beázott a sulim, és nem volt aznap tanítás. És egy panorámás együtt bulizás után, először találkoztunk. Beszélgettünk, és teáztunk, sétáltunk és együtt lettünk. :)
Igazából abban a hónapban voltunk még Szegeden Alvin és a Mókusok koncerten, ami szintén eszméletlen jó volt :)
Voltak még barátos esték, és közös marhulások, heftölővel átszúrt fül és miegyébb. :)

Minden ami boldogság, testiekben és lelkiekben is :)

Jate előtti elfuserált Selfie :D

Március

Hogy itt mi is történt? Próba, próbák hátán. Képzések és 18-ik szülinapok.
Ekkor egy picit lerobbantam, szinusz gyulladásom lett, amit végül májusban sikerült rendesen kifeküdnöm. Ez történik amikor az ember túlhajtja magát :)

Drágasággal 18-ik szülinapon

Április

A nagykorúvá válásom hónapja. És a Középiskolások Néptáncművészeti Vetélkedőjének hónapja.
Nem volt időm betegnek lenni, és pihenni, úgy hogy csináltam mindent úgy, mint ha kutya bajom se lenne :) 

De befejeztem a képzést, csupa ötös vizsgákkal, és elméletileg Néptáncoktató vagyok, csak még a papíromat nem kaptam el róla.... még mindig :D

Aztán újra Szegedre mentem koncertre, ugyanis a két nővérem 18-ik szülinapom alkalmából elvitt 30Y koncertre. Hát eszméletlenül jó érzés volt, a kedvenc zenekaromtól hallani a kedvenc számaim, élőben, két lépésre a zenekartól.
Húsvétoltunk, ünnepeltünk, buliztunk, és a betegség alábbhagyott, egy picit :)
Szólj Síp, Szólj!-ra készített kórusaim, jól szerepeltek, első és második helyet hoztunk haza :)
KNV-n, igazságtalanul harmadikok lettünk, de sajnos néha nem elég az, hogy az ember mindent beleadjon, és szívből táncoljon.
S aztán betöltöttem a 18-at. Boldogsággal, Kapcsolatban, Szerelmesen. :)

Családom

Pici Maszat is festett tojást

Csoda ajándékom a Drágámtól

KNV-s szereplésünk :)

Május

A megkönnyebbülés hónapja :)
Megünnepeltük a majálist, boldogságban, békességben. Tánc világnapjára is meg volt a műsor és igazi Sirülő tag lettem :D
18-ik szülinapok csak jöttek és jöttek és a suli vége is közeledett :)

Őszintén szólva, fogalmam sincs hogy mi történt. Ballagtatásra készültünk meg Kőketáncra a gyerekekkel, a nagyobbakkal Durindóra és Gyöngyösbokrétára :)

a "pad" lakói :)

Röskével a Tánc világnapi műsor után 

Nyár

Ballagtattunk, befejeztük a sulit és lement minden néptáncos verseny ami csak lemehetett :D
Megkezdődött a nyári szünet, bicajozás, és jó idő :)

Volt Júniusi kavalkád, Júliusi tábor, sok-sok együtt levés, sok emlék, és sok ölelés.

Lakodalmak, és augusztusi tábor, születés nap, és meglepetés, koncertezés, barátnőzés, mosolyok és könnyek, macskahalál, és Bogyoládé kapás. Szerelem és csók, félhomály és érzések :)

Kórus :)

Sátort restauráltunk fdesztiválra

Szülcsinapcsi

Dezsőkével táncolunk

Évadzáró műsor :)

Bolond osztályom

marad a gyerek ha játszik

Félszív helyett :)

Bogyolááádééé :3

Lakodalmi puccban :)

Óriás csokornyakkendővel :)

Elfelejtett félév :D

Fesztiváli sár 

Szerelem ♥

Az év maradék része

Najó, rájöttem hogy hónaponként nem tudok írni az évről, egyszerűen nem emlékszem pontosan és összemosódnak a napok, és a hónapok.
Negyedikes lettem és elkezdtem tanulni. Legjobb barátnőm messzire ment, Kaposváron tanul, de mi maradtunk a legjobbak :)

Voltak koncertek, bulik, tanulások, magam alatti pillanatok, fényképezkedés és minden egyéb.
Voltam Dubioza Kolektiv koncerten és buliztam nagyon. Segesváron, Tompán voltunk fellépni, kiszöktem az éjszaka közepén itthonról hogy találkozzak a Drágasággal :)
És tanultam, és egyetemnek néztem utána :) Karácsony és Újév.
Boldogság, és szerelem :)

Segesvárra érkezve a kávé volt az egyetlen amire vágytunk :D

Dubioza jegyek ^^

Gólyabuli előtti selfie

Szüreti felvonulás Tompán 

4.3 csoda foci csapata ♥

Taplókép :)

Őrült osztályom egy része :)

Dubioza Kolektiv ♥

Menő Selfie

Suli utáni Mojozás :)

Vasárnap esti aquarelle 

Dorka baba és Zsuzsi :)

Nagyszüleim 55 éve házasok ^^

Tükrös selfie :D

az év utoljó 18-ik szülinapjáról ♥

Felejthetetlen, és eszméletlen dolgok történtek velem idén. Mindent köszönök, mindenkinek. Barátoknak, ellenségeknek, magánynak, és vitának. Szerelemnek, boldogsának, öeléseknek és csókoknak :)

Köszönöm hogy az életem része vagytok :)
Találkozunk jövőre :)

Ez van!

2011-ben éreztem ezt utoljára egy kapcsolatban. Ezt, hogy ennyire kötődök valakihez, mind érzelmileg, mind lelkileg, mind mindenhogy.... nagyon. Amikor mindenki azt mondja körülötted hogy mennyire egymáshoz valók vagytok, és nem csak mende-monda, hanem tényleg így van.

Drágaságom ♥

Aztán hogy mi történt velem az elmúlt időszakban? A teendők teljesen felemésztettek, és már értem hogy mire is jó a határidő napló. Az élet teljesen felpörgött körülöttem, és velem is. Versenyek, tánc próbák, képzések, és oktatások, éneklés, kórus, és suli, tanulás, aztán egy kis buli, 18-ik szülinapok, ajándék készítés, utazás, betegség, orvoshoz járás stb.


Eldöntöttem hogy merre visz tovább az utam, hogy melyik fősulira megyek tovább, és most már nagyon tudatosan megindult az információ gyűjtés, és a szerb nyelv elsajátítása, aztán meg majd a felvételire való készülődés, de azért az még távolabb van.


Ja, és tényleg nem fogom megünnepelni a nagykorúvá válásom, sehogy sem :) Nincs rá időm, meg aztán nagyon-nagyon sok gondolkozás után úgy véltem hogy nem is szeretném tartani.

Szóval, minden rózsaszín, túlpörgött, és fántászticsnó. Csak az egészségem nem nagyon komelja az örökös rohanást, minek következtében aranyosan le is betegedtem, de majd lesz az máshogy is. 

Kumbej!

(Legszebb öröm a káröröm... Viccet félretéve nem látom a 3 hónapos kiírást... na jó, az már nem is rám tartozik :P)
Rájöttem hogy elég kapcsolatfüggő vagyok, és ez egy bizonyos fokig jó... aztán van egy másik véglet hogy annyira azért még sem jó... mert ha megnézzük 2011 óta jó ha voltam 3 hónapot szingli. :D
Ahhoz hogy teljes kiegyensúlyozott életet éljek, szükségem van egy egészséges, jó, szeretettel teli kapcsolatra, arra hogy törődjenek velem, és hogy én is törődhessek valakivel. A boldogságom akkor hág csak igazán a tetőfokára. :)

Hogy most boldog vagyok-e? Igen, nagyon. És stagnálni fog a boldogságom? Igen.
Mikor csak egy üzenettől felröppensz az egekbe. :)
Amúgy meg a nagy boldogságosságon túl a továbbtanulás foglalkoztat, és az tölti ki minden olyan gondolatomat, ami nem néptánc oktatás, néptánc képzés, néptánc, kórus, ének, suli, gyakorlat, barátok, buli, és kapcsolat. :D
Úgy tűnik hogy nem sok olyan gondolatom van, pedig de. Sokat gondolkozom rajta, egyre többet, és egyenlőre van terv, aztán majd rákérdezgetek meg miegymás és utána kiderül. Jó lenne minél előbb eldönteni hová szeretnék menni tovább, hogy megkezdjem a tanulást, mert az magától nem megy bele a fejembe :)

Szomorú hír: eddig úgy áll hogy nincs időm megünnepelni nagykorúvá válásom. Május 10-ig szinte minden hétvégém foglalt... De majd megoldódik :D
Ja és feltörték a facebook profilom, de az most már mellékes :D Annyira nem érdekel... megváltoztattam a jelszavam, aztán aki csinálta majd visszakapja egyszer az élettől :)

Höh :D

Ain't no sunshine!

Néha a sors szele olyan emberrel fúj össze, akire nem is gondolnál, talán soha. :)
És akkor váratlan, és megváltozik, és jó, és boldog, és bezsongott, és smst, és beszélgetés, egésznap, még ha kilóméterek is választanak el titeket.
Édes gondolatok, igaz nevetések, ismerkedés, az új és mégis ismerős érzés. Amikor újraismered azt akit már egyszer megismertél.

Talán a szombat estém nem úgy sült el ahogy szerettem, talán nem volt minden tökéletes... talán. :)
Nekem még is az volt! A barátnőimmel voltam, jó hangulatban, és aztán még valami, vagy inkább valaki. :)
És hogy most mi lesz vagy hogy mi van? Azt nem tudom, de érzem hogy jó, és hogy ettől már csak jobb lehet... Ő azt hiszem a felvidéki Gresa Dave vajdasági kiadása :) Fántászticsno ^^

Szóval a terv az bejött, és miegyébb :) Hiszek a vonzás törvényében, hiszem hogy ez az egész nem véletlen történt, és hogy újra szerelmetes leszek. :)

Csináld!

Najó, elég volt az önsanyargató életmódból. Már nem csak a barátaimnak van elege belőlem, hanem lassan magamnak. Elegem van a gyötrő gondolatokból. Úgy hogy, kész tervvel álltam elő. :)
Az első nagy motiváció az volt, hogy drága barátném pénteken elégette a múltammal és nyarammal kapcsolatos papír emlékeket. Azért igazán jó volt nézni hogy elég és porrá válik az egész. :)

Ha tehetném egyszerűen megkérnék valakit, hogy menjen el a Sötét Zsaruk film rendezőjéhez, és ezt a kis világítós kütyüt neutralizálót kérje kölcsön, hogy a legegyszerűbben fejejtsek :D
De, mivel ez eléggé lehetetlen, mást kell csinálnom. :)
Az ismerkedj, barátkozz, legyél mással, bulizz, foglald el magad dolog eddig nem nagyon jött be... pedig lassan már élni nincs időm úgy be vagyok táblázva és a többi. :D
Új telefon, új dolgok, új élet! :) Na, a mottóm most már ez lesz, tekintve arra, hogy édesanyám megörvendeztetett csütörtök délután :) Érdekes, hogy amúgy még soha nem szenvedtem ilyen sok ideig egy kapcsolat után, és soha nem léptem tovább ennyire nehezen.
És hogy még is mi a tervem? Az hogy nem sodródom tovább az árral, és nem hagyom hogy valami legyen, hanem döntök a sorsomról! Az első fontos dolog, hogy kiteszem a lábatlankodó személyt az életemből, és nem ismkerkedünk másikkal. Elegem van a férfiakból, kisfiúkból, legényekből... minden hím egyedből, ami a világunkban kétlábon jár, és embernek vallja magát. Blekk.
A maradék kézzel fogható emléket is megsemmisítem, nem elrakom, megsemmisítem! És felhagyok minden olyan tevékenységgel ami hozzá köt, rá emlékeztet vagy akármi. Aztán átkot teszek rá.... Szóval teljes megújulás. Kilók mennek lefelé, arcom tisztul, mosolygok, táncolok, élek, szinglin, BOLDOGAN! :D

Cica, cica, cica miért mész át az úton, hiszen piros van? 

Bárcsak

Minden a feje tetején áll. El vagyok veszve. Hogy még is hol? Nem, nem az egyenes utcán vesztem el. A Gondolataim közt, a lelkemben, az életemben, az érzelmekben.
Kapcsolat. Kapcsolat?! Nem, az én oldalamról... nem. Van, de ha nem lenne az se lenne baj. Üresség, belül még mindig bazi nagy üresség, és nem akarok játszani senkivel. Nem oké.
Dolgok amik nem múlnak, pedig az idő telik, és én még mindig valahol júlisban vagyok, 2013 júliusában.
Hiába vesznek körül emberek, magányosnak érzem magam. Hiába az egész hócihő, hiába nincs egy szabad pillanatom sem, mert annyi a dolog körülöttem, úgy érzem hogy hülyeség az amit csinálok, vagy hogy egyáltalán vagyok.

Csak úgy lebegek az űrben, a nagy semmi közepén, lelkileg. Aztán van hogy ezt néha kimutatnám fizikailag is, és bezárkóznék a szobámba, egy palack vizzel, egy halom jó könyvvel, és zenével, és csak úgy lennék. Napokig. Kikapcsolnák körülöttem mindent amiről a külvilág elérhetne. Csak úgy lennék, csak úgy a szobámba.
Azt hiszem véget vetek annak a valaminek, ami most van. Nekem érzelmek nélkül nem játék. Várok még egy picit, de egy hónapon belül megteszem az omniózus lépést... mert azt hiszem ennek így értelme nincs. És már nem élvezem az árral sodródást, nem élvezem, hogy engem szeretnek, én meg még csak annyit se tudok megtenni, hogy ne júliusban járjak, mezítláb, kézenfogva a Tisza-parton.
Mondanám hogy gyorsan változtatnom kell a gondolkozásomon, de nem tudok. Változtatnom kéne magamon, az egész lényemen.
Majd csak lesz már valahogy... valahogy, ami talán nekem is jó. Valahogy, valami. Valami ami jó, valami ami nem fáj amitől megnyugszom, ami átkarol, és szeret, és törődik velem. Valami...

Játsz velem!

Alig vártam hogy vége legyen a 2013-as évnek. Amilyen jól indult az év, olyan szörnyűvé vált a vége. Egy rossz rémálom, még a rosszból is rosszabbik változat. De haladjunk sorban, hogy hogy is volt...

2013 első nagy döntése egy szakítás volt az életemben, hogy egy több mint egy éves kapcsolatból kilépjek, mert nekem már nem jó. Persze aztán meg lett a lelki megkönnyebbülés... az arcom, a lábam tisztult a sebektől, boldogabb lettem.
Az életemben meghatározó szerepet kapnak a kapcsolatok, legyen ez baráti, szerelmi, vagy tanítói. Bármi, ami kapcsolat, két ember közt. Szó, érintés, szem kontaktus...
Január koncertes bulikkal kezdődött, a szabadság édes ízének megkóstolása után élveztem azt hogy udvarolnak, s nem kell elküldenem csak azt, aki tényleg nagyon unszimpatikus.
Aztán ismerkedtem, és ismerkedtem.... majd felbukkant az életembe egy újabb kapcsolat. Ami elég kacifántosra sikeredett, és zagyvaságra. Nem bánok meg semmit sem az életemből, de azt hiszem ez az időszak az életemből enyhe időpocsékolás. Bár az arcom teljesen kitisztult, a lelkem pozitívumként élte meg az érzést, hogy törődnek vele, s nem tiporják a föld alá.
A suli ment, bár az első félévhez képest rontottam. Meg hát közben tanítottam, készítettem fel a gyerkőcöket versenyre, táncoltunk, énekeltünk, minden ami csidi-csudi jó.
Haladunk az idővel, sok jó után rossznak kell következzen hát így is lett, kisebb összetörés után szingliskedtem vagy egy hónapot.... időközben betöltöttem a 17-et, soksok szülcsinapcsin voltam, ismerkedtem és buliztam és éltem és haltam. Meg volt az első nagyon lerészegedős éjszakám.
Jön a május, na meg az elseje, már egy hónapja bombabiztosan tudom hogy hová megyek. És mikor eljött az idő, akkor fordult velem kettőt a világ. Mert mángolás, mert budzsák, mert csók, mert ölelés... mert megkezdődött valami olyen amire vágytam. Érzelmek, értelmek... Így lettem Lobogó Csöcs (mint indián nevű lény), ő meg Vágott Láb.
A suli időközben befejeződött, és tényleg rontottam első félévhez képest, de még így sem volt vészes. És jött a nyár, és én boldog, és szerelmes. Nagyon. Minden őrültség kezdete, társaság, éjszakák, ivászatok, séták, Tisza, filmek és tábor, és Kiten. Koncertek, motros találkozó, és szerelmes esték. Mámorban úszó rózsaszín világ. Észre sem vettem és már augusztus. Új barátok, régiek, szerelem, boldogság, élmények. A bőröm teljesen letisztult, nincs seb, és már heg is csak néhol. Teljes lelki béke.
A nyár elmúlt és jött a suli, szeptember és október, oktatás, tanulás, dolgozatok, ellenőrzők, felelések. Együtt tanulások, mindenapi találkozások, éjszakai bicajozgatások, mosoly, érzelmek. Az sulis évet jól kezdtem, csupa ötösök, max egy-két négyes. És cicám, Maszat! (♥)
Csoda szeptember után október jött és modellező verseny. Ügyesen csináltam egy csomó ejtőernyőt, és ügyesen nyertek vele versenyt. És szétfagytunk a kocsiban, éjszaka, átfagyva, Belgrád környékén egy pusztán. Repülők mindenhol és új barát. Átbeszélgetett bíróskodás, és csodás élmények. Szerelmes, még mindig. És október 23. még mindig tökéletes minden. A suli, a barátok, a bulik, minden.... Aztán 25 és 26 is születésnap.... még mindig semmi furcsaság. Aztán egy hét kínszenvedés és összetörve, darabokra, szörnyen. Sírtam, sokat. Fájt hogy nem tudom mért nem keres, hogy mért nem reagál, hogy egy hete mér nem találkozunk... Ráadásul egy közeli ismerősöm eltávozott az élők sorából, nagy trauma, rossz kedv, és akkor jött a fodrászom... és így lett rövid haj. Aztán november, és elseje és halottak napja, még mindig minden érthetetlen, nővéreim, vigasztaló ölelések, szétkapart arc, rengeteg seb. Romokban az amit január óta építgettem. Aztán harmadika és szakítás, nem sírtam, akkor és azóta sem. Nem volt miért, és nem volt mit. Dehidratálódtak a könnycsatornáim.
Aztán Segesvár, ismerkedés, új barátok, utazás, jó kedv, udvarlók, élvezem. A suli is jó, bár romlok. Tanítok, Kikindán is, és megkezdődik a nyüzsis életem. Minden szabad pillanatom be van osztva. Műsorok, tanítás, utazás, tanulás, bulizás.
November 30. Panorámás Katapult DJ-s nallányos éjszaka. Valami elkezdődött, valami, valakik közt.
Én meg érzem az ürességet, hogy nem tudom magam elkötelezni, hogy jó, hogy van, de nem kell több. Csak szingli. Belé meg egyre jobban szeretnek... pedig nem ilyen, alapjáraton nagy gigoló. Nem tudok mit tenni. sodródok az árral. De új barátok, új ismerősök, új élmények, még több szülinap. Elegem van már a szülinapokból. Túl sok teendő, semmi Karácsony kedv, semmi ünnep kedv, csak azt akarom hogy vége legyen már a 2013-as évnek, de gyorsan. És most itt vagyok. 2014. Fantasztikus Újévezés, bár nem volt az sem zökkenő mentes, de fantasztikus volt. Sok tánc, sok új barát, sok mosoly, néha, egy csók, egy ölelés. És sodródok az árral.

Összesítés ként, az év nem volt olyan nagyon rossz, de ha a lelkem jelenlegi állapotát nézem, akkor ... de szar volt. Hát Majd lesz valahogy, a 2014 tuti jobb lesz, ha nem, akkor meg majd lesz valahogy, mert mindig van valami. :)

"Mond, játszanád velem, ha kérném..."