szombat, április 19

Ez van!

2011-ben éreztem ezt utoljára egy kapcsolatban. Ezt, hogy ennyire kötődök valakihez, mind érzelmileg, mind lelkileg, mind mindenhogy.... nagyon. Amikor mindenki azt mondja körülötted hogy mennyire egymáshoz valók vagytok, és nem csak mende-monda, hanem tényleg így van.

Drágaságom ♥
Aztán hogy mi történt velem az elmúlt időszakban? A teendők teljesen felemésztettek, és már értem hogy mire is jó a határidő napló. Az élet teljesen felpörgött körülöttem, és velem is. Versenyek, tánc próbák, képzések, és oktatások, éneklés, kórus, és suli, tanulás, aztán egy kis buli, 18-ik szülinapok, ajándék készítés, utazás, betegség, orvoshoz járás stb.


Eldöntöttem hogy merre visz tovább az utam, hogy melyik fősulira megyek tovább, és most már nagyon tudatosan megindult az információ gyűjtés, és a szerb nyelv elsajátítása, aztán meg majd a felvételire való készülődés, de azért az még távolabb van.


Ja, és tényleg nem fogom megünnepelni a nagykorúvá válásom, sehogy sem :) Nincs rá időm, meg aztán nagyon-nagyon sok gondolkozás után úgy véltem hogy nem is szeretném tartani.

Szóval, minden rózsaszín, túlpörgött, és fántászticsnó. Csak az egészségem nem nagyon komelja az örökös rohanást, minek következtében aranyosan le is betegedtem, de majd lesz az máshogy is.