Alig vártam hogy vége legyen a 2013-as évnek. Amilyen jól indult az év, olyan szörnyűvé vált a vége. Egy rossz rémálom, még a rosszból is rosszabbik változat. De haladjunk sorban, hogy hogy is volt...
2013 első nagy döntése egy szakítás volt az életemben, hogy egy több mint egy éves kapcsolatból kilépjek, mert nekem már nem jó. Persze aztán meg lett a lelki megkönnyebbülés... az arcom, a lábam tisztult a sebektől, boldogabb lettem.
Az életemben meghatározó szerepet kapnak a kapcsolatok, legyen ez baráti, szerelmi, vagy tanítói. Bármi, ami kapcsolat, két ember közt. Szó, érintés, szem kontaktus...
Január koncertes bulikkal kezdődött, a szabadság édes ízének megkóstolása után élveztem azt hogy udvarolnak, s nem kell elküldenem csak azt, aki tényleg nagyon unszimpatikus.
Aztán ismerkedtem, és ismerkedtem.... majd felbukkant az életembe egy újabb kapcsolat. Ami elég kacifántosra sikeredett, és zagyvaságra. Nem bánok meg semmit sem az életemből, de azt hiszem ez az időszak az életemből enyhe időpocsékolás. Bár az arcom teljesen kitisztult, a lelkem pozitívumként élte meg az érzést, hogy törődnek vele, s nem tiporják a föld alá.
A suli ment, bár az első félévhez képest rontottam. Meg hát közben tanítottam, készítettem fel a gyerkőcöket versenyre, táncoltunk, énekeltünk, minden ami csidi-csudi jó.
Haladunk az idővel, sok jó után rossznak kell következzen hát így is lett, kisebb összetörés után szingliskedtem vagy egy hónapot.... időközben betöltöttem a 17-et, soksok szülcsinapcsin voltam, ismerkedtem és buliztam és éltem és haltam.Meg volt az első nagyon lerészegedős éjszakám.
Jön a május, na meg az elseje, már egy hónapja bombabiztosan tudom hogy hová megyek. És mikor eljött az idő, akkor fordult velem kettőt a világ. Mert mángolás, mert budzsák, mert csók, mert ölelés... mert megkezdődött valami olyen amire vágytam. Érzelmek, értelmek... Így lettem Lobogó Csöcs (mint indián nevű lény), ő meg Vágott Láb.
A suli időközben befejeződött, és tényleg rontottam első félévhez képest, de még így sem volt vészes. És jött a nyár, és én boldog, és szerelmes. Nagyon. Minden őrültség kezdete, társaság, éjszakák, ivászatok, séták, Tisza, filmek és tábor, és Kiten. Koncertek, motros találkozó, és szerelmes esték. Mámorban úszó rózsaszín világ. Észre sem vettem és már augusztus. Új barátok, régiek, szerelem, boldogság, élmények. A bőröm teljesen letisztult, nincs seb, és már heg is csak néhol. Teljes lelki béke.
A nyár elmúlt és jött a suli, szeptember és október, oktatás, tanulás, dolgozatok, ellenőrzők, felelések. Együtt tanulások, mindenapi találkozások, éjszakai bicajozgatások, mosoly, érzelmek. Az sulis évet jól kezdtem, csupa ötösök, max egy-két négyes. És cicám, Maszat! (♥)
Csoda szeptember után október jött és modellező verseny. Ügyesen csináltam egy csomó ejtőernyőt, és ügyesen nyertek vele versenyt. És szétfagytunk a kocsiban, éjszaka, átfagyva, Belgrád környékén egy pusztán. Repülők mindenhol és új barát. Átbeszélgetett bíróskodás, és csodás élmények. Szerelmes, még mindig. És október 23. még mindig tökéletes minden. A suli, a barátok, a bulik, minden.... Aztán 25 és 26 is születésnap.... még mindig semmi furcsaság. Aztán egy hét kínszenvedés és összetörve, darabokra, szörnyen. Sírtam, sokat. Fájt hogy nem tudom mért nem keres, hogy mért nem reagál, hogy egy hete mér nem találkozunk... Ráadásul egy közeli ismerősöm eltávozott az élők sorából, nagy trauma, rossz kedv, és akkor jött a fodrászom... és így lett rövid haj. Aztán november, és elseje és halottak napja, még mindig minden érthetetlen, nővéreim, vigasztaló ölelések, szétkapart arc, rengeteg seb. Romokban az amit január óta építgettem. Aztán harmadika és szakítás, nem sírtam, akkor és azóta sem. Nem volt miért, és nem volt mit. Dehidratálódtak a könnycsatornáim.
Aztán Segesvár, ismerkedés, új barátok, utazás, jó kedv, udvarlók, élvezem. A suli is jó, bár romlok. Tanítok, Kikindán is, és megkezdődik a nyüzsis életem. Minden szabad pillanatom be van osztva. Műsorok, tanítás, utazás, tanulás, bulizás.
November 30. Panorámás Katapult DJ-s nallányos éjszaka. Valami elkezdődött, valami, valakik közt.
Én meg érzem az ürességet, hogy nem tudom magam elkötelezni, hogy jó, hogy van, de nem kell több. Csak szingli. Belé meg egyre jobban szeretnek... pedig nem ilyen, alapjáraton nagy gigoló. Nem tudok mit tenni. sodródok az árral. De új barátok, új ismerősök, új élmények, még több szülinap. Elegem van már a szülinapokból. Túl sok teendő, semmi Karácsony kedv, semmi ünnep kedv, csak azt akarom hogy vége legyen már a 2013-as évnek, de gyorsan. És most itt vagyok. 2014. Fantasztikus Újévezés, bár nem volt az sem zökkenő mentes, de fantasztikus volt. Sok tánc, sok új barát, sok mosoly, néha, egy csók, egy ölelés. És sodródok az árral.
Összesítés ként, az év nem volt olyan nagyon rossz, de ha a lelkem jelenlegi állapotát nézem, akkor ... de szar volt. Hát Majd lesz valahogy, a 2014 tuti jobb lesz, ha nem, akkor meg majd lesz valahogy, mert mindig van valami. :)
"Mond, játszanád velem, ha kérném..."
Az életemben meghatározó szerepet kapnak a kapcsolatok, legyen ez baráti, szerelmi, vagy tanítói. Bármi, ami kapcsolat, két ember közt. Szó, érintés, szem kontaktus...
Január koncertes bulikkal kezdődött, a szabadság édes ízének megkóstolása után élveztem azt hogy udvarolnak, s nem kell elküldenem csak azt, aki tényleg nagyon unszimpatikus.
Aztán ismerkedtem, és ismerkedtem.... majd felbukkant az életembe egy újabb kapcsolat. Ami elég kacifántosra sikeredett, és zagyvaságra. Nem bánok meg semmit sem az életemből, de azt hiszem ez az időszak az életemből enyhe időpocsékolás. Bár az arcom teljesen kitisztult, a lelkem pozitívumként élte meg az érzést, hogy törődnek vele, s nem tiporják a föld alá.
A suli ment, bár az első félévhez képest rontottam. Meg hát közben tanítottam, készítettem fel a gyerkőcöket versenyre, táncoltunk, énekeltünk, minden ami csidi-csudi jó.
Haladunk az idővel, sok jó után rossznak kell következzen hát így is lett, kisebb összetörés után szingliskedtem vagy egy hónapot.... időközben betöltöttem a 17-et, soksok szülcsinapcsin voltam, ismerkedtem és buliztam és éltem és haltam.
Jön a május, na meg az elseje, már egy hónapja bombabiztosan tudom hogy hová megyek. És mikor eljött az idő, akkor fordult velem kettőt a világ. Mert mángolás, mert budzsák, mert csók, mert ölelés... mert megkezdődött valami olyen amire vágytam. Érzelmek, értelmek... Így lettem Lobogó Csöcs (mint indián nevű lény), ő meg Vágott Láb.
A suli időközben befejeződött, és tényleg rontottam első félévhez képest, de még így sem volt vészes. És jött a nyár, és én boldog, és szerelmes. Nagyon. Minden őrültség kezdete, társaság, éjszakák, ivászatok, séták, Tisza, filmek és tábor, és Kiten. Koncertek, motros találkozó, és szerelmes esték. Mámorban úszó rózsaszín világ. Észre sem vettem és már augusztus. Új barátok, régiek, szerelem, boldogság, élmények. A bőröm teljesen letisztult, nincs seb, és már heg is csak néhol. Teljes lelki béke.
A nyár elmúlt és jött a suli, szeptember és október, oktatás, tanulás, dolgozatok, ellenőrzők, felelések. Együtt tanulások, mindenapi találkozások, éjszakai bicajozgatások, mosoly, érzelmek. Az sulis évet jól kezdtem, csupa ötösök, max egy-két négyes. És cicám, Maszat! (♥)
Csoda szeptember után október jött és modellező verseny. Ügyesen csináltam egy csomó ejtőernyőt, és ügyesen nyertek vele versenyt. És szétfagytunk a kocsiban, éjszaka, átfagyva, Belgrád környékén egy pusztán. Repülők mindenhol és új barát. Átbeszélgetett bíróskodás, és csodás élmények. Szerelmes, még mindig. És október 23. még mindig tökéletes minden. A suli, a barátok, a bulik, minden.... Aztán 25 és 26 is születésnap.... még mindig semmi furcsaság. Aztán egy hét kínszenvedés és összetörve, darabokra, szörnyen. Sírtam, sokat. Fájt hogy nem tudom mért nem keres, hogy mért nem reagál, hogy egy hete mér nem találkozunk... Ráadásul egy közeli ismerősöm eltávozott az élők sorából, nagy trauma, rossz kedv, és akkor jött a fodrászom... és így lett rövid haj. Aztán november, és elseje és halottak napja, még mindig minden érthetetlen, nővéreim, vigasztaló ölelések, szétkapart arc, rengeteg seb. Romokban az amit január óta építgettem. Aztán harmadika és szakítás, nem sírtam, akkor és azóta sem. Nem volt miért, és nem volt mit. Dehidratálódtak a könnycsatornáim.
Aztán Segesvár, ismerkedés, új barátok, utazás, jó kedv, udvarlók, élvezem. A suli is jó, bár romlok. Tanítok, Kikindán is, és megkezdődik a nyüzsis életem. Minden szabad pillanatom be van osztva. Műsorok, tanítás, utazás, tanulás, bulizás.
November 30. Panorámás Katapult DJ-s nallányos éjszaka. Valami elkezdődött, valami, valakik közt.
Én meg érzem az ürességet, hogy nem tudom magam elkötelezni, hogy jó, hogy van, de nem kell több. Csak szingli. Belé meg egyre jobban szeretnek... pedig nem ilyen, alapjáraton nagy gigoló. Nem tudok mit tenni. sodródok az árral. De új barátok, új ismerősök, új élmények, még több szülinap. Elegem van már a szülinapokból. Túl sok teendő, semmi Karácsony kedv, semmi ünnep kedv, csak azt akarom hogy vége legyen már a 2013-as évnek, de gyorsan. És most itt vagyok. 2014. Fantasztikus Újévezés, bár nem volt az sem zökkenő mentes, de fantasztikus volt. Sok tánc, sok új barát, sok mosoly, néha, egy csók, egy ölelés. És sodródok az árral.
Összesítés ként, az év nem volt olyan nagyon rossz, de ha a lelkem jelenlegi állapotát nézem, akkor ... de szar volt. Hát Majd lesz valahogy, a 2014 tuti jobb lesz, ha nem, akkor meg majd lesz valahogy, mert mindig van valami. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése